Köszönjük azoknak a létezőknek a segítségét, akik energetikailag hozzájárulnak a művek létrehozásához.


Egyikünk rajzol, másikunk ír. Már kislány korunkban is szerettünk ezzel foglalkozni: rajzolgattunk és írogattunk, kedvvel és örömmel. Aztán mindketten olyan pályára mentünk, aminek nem sok köze volt az íráshoz vagy a rajzoláshoz. Tettük a dolgunkat, éltük a mindennapjainkat, de ekkor még nem ismertük egymást.

Egyszer csak elkezdtünk ébredezni. Mindketten rájöttünk, hogy amiről azt hittük, kitölti az életünket, mégsem tölti ki, és késztetés ébredt bennünk, hogy valami mással tegyük teljesebbé, olyasmivel, ami valami többletet ad a világunkhoz, mert belőlünk fakad, a belső valóságunkat tükrözi. A kezdeti próbálkozások, botladozások után megerősödve, még mindig külön-külön, úgy gondoltuk: megmutatjuk másoknak is, mit tudunk. Közben találkoztunk, majd egymást jobban megismerve barátság szövődött közöttünk, miközben belül növekedtünk, változtunk, alakultunk. Nemrég pedig az ösvények, amelyeken magunkban jártunk, összeértek, eggyé váltak: ráeszméltünk, hogy amit együtt hozunk létre, az valami más minőség, egy közös teremtés. Ám ez nem külön-külön mutat meg bennünket, hanem energiáinkat összehangolva, nekünk egy egységélményt adva.

Itt láthatod azokat az alkotásokat, amik kettőnk közös inspirációiból születtek.


Ha megérint – csak éld át.


KeDo /Csanytelek/ és Ara Rauch /Eger/



2010. január 27., szerda

LÁNG



Láng

Suttogod szép szavaid,
szédület árja sodor,
sziszegve lobban a láng.

Sóhajod fölém hajol,
beburkol, átmelegít,
összeolvad auránk.

Tágul a tér, az idő,
szemedből ölel a vágy,
elmarad, tűnik a múlt.

Tűzhullám, testemen át
– befogad, mélyébe vonz –
fölragad, lángja röpít,
csitul… s már el is simult.

3 megjegyzés:

- sydor - írta...

Az utolsó vsz-ot így írtam volna :

"Tűzhullám, testemen át
– befogad, mélyébe vonz –
fölragad, lángja röpít.

Megáll az idő,
s a tér végtelen,
lassan, lágyan csitul,
s elsimul csendesen.

(Egy boldog asszony boldog emléke!)
-s-

Ara írta...

Így is szép, bár így máshogy jönnek ki a rímek. És igen, voltak boldog emlékek. Köszönöm a figyelmet, sydor.

Névtelen írta...

Nagyon szepek ! Mind, mind ! P.