Köszönjük azoknak a létezőknek a segítségét, akik energetikailag hozzájárulnak a művek létrehozásához.
Egyikünk rajzol, másikunk ír. Már kislány korunkban is szerettünk ezzel foglalkozni: rajzolgattunk és írogattunk, kedvvel és örömmel. Aztán mindketten olyan pályára mentünk, aminek nem sok köze volt az íráshoz vagy a rajzoláshoz. Tettük a dolgunkat, éltük a mindennapjainkat, de ekkor még nem ismertük egymást.
Egyszer csak elkezdtünk ébredezni. Mindketten rájöttünk, hogy amiről azt hittük, kitölti az életünket, mégsem tölti ki, és késztetés ébredt bennünk, hogy valami mással tegyük teljesebbé, olyasmivel, ami valami többletet ad a világunkhoz, mert belőlünk fakad, a belső valóságunkat tükrözi. A kezdeti próbálkozások, botladozások után megerősödve, még mindig külön-külön, úgy gondoltuk: megmutatjuk másoknak is, mit tudunk. Közben találkoztunk, majd egymást jobban megismerve barátság szövődött közöttünk, miközben belül növekedtünk, változtunk, alakultunk. Nemrég pedig az ösvények, amelyeken magunkban jártunk, összeértek, eggyé váltak: ráeszméltünk, hogy amit együtt hozunk létre, az valami más minőség, egy közös teremtés. Ám ez nem külön-külön mutat meg bennünket, hanem energiáinkat összehangolva, nekünk egy egységélményt adva.
Itt láthatod azokat az alkotásokat, amik kettőnk közös inspirációiból születtek.
Ha megérint – csak éld át.
KeDo /Csanytelek/ és Ara Rauch /Eger/
3 megjegyzés:
Ettől még én is táncra kelek.
Hajladoznak a rímek,kacarásznak vidámak.Nagyon jó a képi hatással az összhang.
Nagy kérdés: a versek születnek először vagy a kép hatására a versek?
Hol így, hol úgy, hol együtt. Egymásra hangolódunk. Köszönjük!
Így is, úgy is...ahogy Ara írja. Köszi Ágnes!
Megjegyzés küldése